In the Wild_ining series I focused on the lack of modern human’s knowledge of wild plants. What value do hand-picked berries have in an age of ultra-processed food and instant consumption? Could we consider edible wild plants growing in the city as food if we knew about them? How does harvesting change our relationship to consumption?

A Wild_ining sorozatban a modern ember vadnövényekkel kapcsolatos tudásának eltűnésére fókuszáltam. Mekkora értéke van a saját kezünkkel szüretelt bogyóknak az ultrafeldolgozott ételek és az azonnal fogyasztás korában? Vajon tudnánk élelemként tekinteni a városban növő ehető vadnövényekre ha ismernénk őket? Hogyan változik a szüretelés révén a fogyasztáshoz való viszonyunk?

Room Harvest is a vase, a serving piece and an ikebana in one. It can make wild berry branches the most defining element of the room by placing it on the height of a table. This way the compostition gains a space around the branches. It provides an opportunity for an otherwise rare activity in the urban, but especially in the indoor environment: harvesting. The work is based on circularity and seasonality, its main aspects are education and interaction.

A Szobaszüret egy váza, tálaló és ikebana egyben. Bogyós vadnövényágakat képes a szoba legmeghatározóbb elemévé tenni azáltal, hogy asztalmagasságba helyezve a természeteshez hasonló teret hoz létre az ágak körül. Általa lehetőség nyílik a városi, de különösen szobai közegben egyébként ritka tevékenységre: a szüretelésre. A munka a körforgásosságon és szezonalitáson alapszik, fő aspektusai az edukáció és az interakció.