In the Wild_ining series I focused on the lack of modern human’s knowledge of wild plants. What value do hand-picked berries have in an age of ultra-processed food and instant consumption? Could we consider edible wild plants growing in the city as food if we knew about them? How does harvesting change our relationship to consumption?

A Wild_ining sorozatban a modern ember vadnövényekkel kapcsolatos tudásának eltűnésére fókuszáltam. Mekkora értéke van a saját kezünkkel szüretelt bogyóknak az ultrafeldolgozott ételek és az azonnal fogyasztás korában? Vajon tudnánk élelemként tekinteni a városban növő ehető vadnövényekre ha ismernénk őket? Hogyan változik a szüretelés révén a fogyasztáshoz való viszonyunk?

In my work Reward, I transplanted the form of the gumball machine, familiar to many from childhood, into noble materials: glass and ceramics. In the glass sphere, we see not uniformly sized coloured balls or marbles, but a pile of prickly wild rose branches with red rose hips. The idea of instant accessibility is reassessed. 

A Jutalom c. munkámban a sokak gyerekkorából jól ismert rágóautomata formáját ültettem át nemes anyagokba: üvegbe és kerámiába. Az üvegburában nem egyforma méretű színes labdákat vagy golyókat látunk, hanem egy halom szúrós vadrózsaágat piros csipkebogyókkal. Az instant elérhetőség gondolata átértékelődik.